Mivel tavaly sokan kérdeztétek a saját termesztésű zöldségek fotói és abból készült receptek láttán, hogy mekkora helyen is kertészkedem, így most ezt a pár blogbejegyzést ennek a témának fogom szentelni. A mai arról fog szólni, hogy a veteményesem hogyan is nőtte ki magát néhány balkonládából egy kiskertté.

Anno - még az albiban - szerencsére volt egy kis erkélyünk, pár virágládám és egy hirtelen jött ötlet, hogy megpróbálok valami ehetőt is ültetni. Sokszor vettem hipermarketben cserepes zöldfűszereket, de sorra kihaltak a konyhaablakban, pedig becs szó, öntöztem meg minden. Akkor valaki megsúgta nekem, hogy azokat azonnal át kell ültetni, nagyobb cserépbe és más földbe, különben a legjobb odafigyelés mellett sem élnek sokáig. És ez így is volt!

Aztán azt is hallottam, hogy fokhagymát ültetni a világ legegyszerűbb dolga, hiszen nem kell magot vetni, palántázni, beszerezni csoda dolgokat hozzá, csupán megfogni egy fej fokhagymát (lehetőleg magyar fajta legyen és ne kínai import), szétbontani gerezdekre (a közepét, ahonnan a fej szára indul, kidobni), majd a gerezdeket a csírázásuk irányával felfele kb. 3-4 cm mélyen, egymástól 8-10 cm távolságra földbe dugdosni. Locsolgattam, és vártam, hogy szépen fejlődjenek. Amikor a szára már jó hosszú és elsárgul, az jelzi, hogy a fej elég nagy gömb lett, és kialakultak a kis gerezdek. Egyébként extra infó, hogy a még zöldellő fokhagymaszár is ehető, finom, enyhe fokhagymás íze feldobja a salátákat vagy akár a vajas pirítóst is.;)

Extra infó 2.0, hogy fokhagymát ősszel is lehet vetni, eléggé fagytűrő, de ekkor nyilván több idő kell neki a fejlődéshez.

Ezeken a kis sikeren felbuzdulva paradicsomot is ültettem magról. Lelkesen bevásároltam fajtánként 2 tasakot is, pedig egy tasak is annyi magot tartalmaz, ami egy nagyobb kertbe is elég lenne, nekem meg volt rá 3 ládám! :D

Kétféle koktélparadicsomot választottam, természetesen balkonra valót, determináltat, azaz nem folyton növőt, nem több méter magasat, hanem pici, bokros, kis termést hozó fajtákat. Egy pirosat, egy sárgát. Elültettem a tasakon talált infók alapján, ládába, napos helyre, locsoltam, és vártam. Meg is jelentek a hajtások, rajtuk kis sárga virággal, majd az első, borsónyi méretű és színű golyócskákkal. Nem sok tő volt, de mindegyiken termett legalább 2-3 db, de valamelyiken akár maroknyi mennyiségű koktélpari is.:)

Ahogy az első bejegyzésnél már írtam, mindenkit arra buzdítok, hogy bármekkora szabad föld területe van, vagy akár csak egy napos erkélye, vagy egy megfelelő konyhaablaka, vágjon bele a kertészkedés ezen formájába, akár csak egyszerű fűszernövényekkel, fokhagymával vagy koktélparadicsommal, utána a lendület, a siker, hogy a saját magad termelt zöldséget eszed, úgyis tovább fog vinni ezen az úton. Még akkor is, ha eleinte csak 20 szem mini paradicsomod terem egész nyáron, de azt úgy eszed meg "melegében", mintha a legkülönlegesebb gyümölcs lenne, és nem nyomod el az ízét, hogy holmi szendvicsre tedd, csak úgy magában elnyammogod. Kicsit meditatív, kicsit alkotó folyamat, és garantáltan örömhormont termel!;)

2017 őszén kiköltöztünk Budapestről az új otthonunkba, ahol már kert is volt, így megörököltünk 4 gyümölcsfát (sárgabarack, őszibarack, alma, cseresznye), néhány tő ribizlibokrot és egy pici veteményest, ahol még pár szem paradicsom csüngött a bokorról, 2 pici padlizsán, illetve néhány tő paprika társaságában, amiről már az összes zöldséget leszedték.
Nagyon megtetszett, hogy itt már előttem valaki sikerrel termelt zöldséget, elég laza és homokos a föld, napos fekvésű, így mindenképp szerettem volna a saját ízlésemre formálni a kertet, szépíteni, ültetni, gondozni. Első körben persze nem kinyírni mindent :D, majd később beletanulni a fák metszésébe is, és kitanulni a kerti fortélyokat vegyszer használata nélkül.

Valahogy az azonnal alap volt, hogy nem akarok permetezni, kemikáliákat használni. Lehet, hogy túl sok River Cottage részt néztem?:) Az biztos, hogy nagyon megragadott, ahogy Hugh Fearnley-Whittingstall vidéken a semmiből egy nagy farmot hozott létre, abból főzött, amit termelt. Persze voltak kudarcai is, és azt is megmutatták, de aztán hosszú évek alatt azt a szemléletmódot juttatta el egyre tágabb körben az emberekhez az étkezéssel kapcsolatban, ami mára szerencsére már itthon is egyre jobban elterjedt. Ez az úgy nevezett "farm-to-table", azaz a farmtól/termelőtől a tényérig, a szezonális és helyi ételek fogyasztása és az adott alapanyag minden részének felhasználása. Főzőiskolát indított étteremmel, ahol a saját farmjukon megtermelt, pár perce leszedett zöldségekből főznek, és a húsnak valót is ők tenyésztik illetve vágják le.

Na de én még nem mertem ekkorát álmodni, első lépésben amikor már minden letermett, kiástuk a töveket, az elrohadt/elszáradt bokrokat, felástuk a kb. 20 m2-es kiskertet, kiszedtük a karókat, és 2 sor fokhagymát ültettem el, hogy tavaszra legyen valami saját dolog is a kertben. Mivel az előző tulajjal úgy egyeztünk meg, hogy csak tavasszal viszi el a kertből a dolgait, nagyon nem is tudtam terepet rendezni, volt még itt mászóka, homokozó, tűzifa, na meg sok-sok lom. Nekünk a házzal is sokat kellett dolgozni, így nem akartam túlvállalni magam.

Télen pihent a kert, én pedig nekiláttam, hogy megtervezzem, mit termeljek a következő évtől.

Tavasszal Annával elkezdtünk palántázni. A sikereket és kudarcokat a következő részben írom le!:)

 Ne feledjétek, sülve-főve együtt lenni nem csak a konyhában, de a kertben is nagyon jó!

 Fotók: Kőfaragó Zsuzsi