Hugival és sógorral az egyik termelői piacon ebédeltünk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy kedves, tisztességben megőszült, aprócska néni szemérmesen kínálja friss spenótját a galérián lévő éttermeknek. Hugival egymásra néztünk, és egyértelmű volt, ma valami spenótos lesz a vacsora.

Fogtuk magunkat, és gyorsan befejeztük a finom ebédünket, majd a néni után somfordáltunk, hogy megtudjuk, melyik is az ő standja. A virágárus, pont a nevén szólította, így a kedves teremtésnek már a nevét is tudtuk. Bori néni. Ott álltunk a pici standja előtt, ahol gyönyörű, friss zöldhagyma és petrezselyem csokrok zöldellettek, volt ott még jó néhány szép szál uborka, persze nem fóliába csomagolva, 3 zacskó friss bab és az a bizonyos nagy kupac spenót, amiért jöttünk, amit az emeleten oly félve kínált, nehogy megfonnyadjon. A hatalmas kupac friss, zsenge, szépen megtisztogatott spenót. Bori néni elmesélte, honnan lehet tudni, hogy ez ember vashiányos, és erre milyen jó is a spenót. Mikor megláttam a dolgos kis kezeit, összeszorult a szívem. Mikor észrevette, hogy figyelem, büszkén közelebb hozta, és mosolyogva mesélte, azért feketélik, mert tegnap levélről levélre tépkedte a spenótot, hogy ilyen szépen szedett legyen. Egyszerűen nem bírtam megállni, megfogtam a kezecskéit, megszorongattam, és a szemébe nézve megköszöntem neki az alázatot, a szeretetet, az odaadást, amivel létezik, amivel hozzááll a világhoz. Pedig csak most találkoztunk először. Lebilincselt, hogy mit véghez nem visz nap mint nap. Kicsit zavarba jött a kézszorongatásomtól, de mosolygott és megköszönte. Egy csapásra a termelői piac és Bori néni feltétlen csodálója lettem. Ez után nem meglepő, hogy nemcsak a spenót, de az uborka és a petrezselyem csokrok is a szatyrunkban landoltak, egyszerűen vétek lett volna őket otthagyni. Végül megvettük az összes zöldhagymát is, ami olyan hosszú volt, hogy hazafelé a zacskóból kilógó zöldje az állunkat csiklandozta.

Mikor hazaértem, első dolgom volt, hogy a friss alapanyagokból valami finomságot készítsek, valami méltót Bori nénihez. Mert ezek a zöldségek számomra már nem csak egyszerű alapanyagok voltak, már kötődtem hozzájuk, tudtam, mennyi áldozatos munkával lettek ilyen szépek, finomak és üdék. Most sokkal jobban figyeltem rá, hogy egy kis darabkájuk se vesszen kárba, és a lehető legfinomabb étel kerekedjen belőlük. Kiegészítettem néhány finomsággal, ami még otthon lapult, hogy azok se vesszenek kárba, így készült a finom, friss, spenótos-cukkinis tészta a'la Bori néni. :)

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg spagetti tészta
1 csokor zöldhagyma
40 dkg friss spenót
2 db kisebb cukkini
3 gerezd fokhagyma (ízlés szerint)
kevés napraforgó olaj
bazsalikom
só

Tetejére jöhet:
jó marék kéksajt, parmezán vagy trappista sajt
sózott, kevés ecetes lilahagyma karika

A tészta vizét felrakom forrni, míg melegszik, megtisztítom és felkarikázom a hagyma 2/3-át, és kevés forró olajon megfuttatom. Amint felforrt a víz, mehet bele a só, kevés olaj, és a tészta. Míg a tészta al dente-re fő - azaz már nem kemény, de még nem is málik szét -, megmosom a spenótot. Bori néni szorgalmának köszönhetően, ezeket a leveleket nem kellett sokszor átmosni, nem maradt rajtuk sok homok.

Mehet a spenót a megfuttatott hagymára, rá a reszelt fokhagyma, amit jól elegyítek a spenót leveleken, hogy ne égjenek meg. Aztán a meghámozott cukkinikockákat is rádobom a tetejére. Majd a só és a bazsalikom. A zöldségek pillanatok alatt megpuhulnak, fontos, hogy maradjanak ressek és üdék. Amint kész a tészta, leszűröm, és összekeverem a spenótos feltéttel. Rászórom a kéksajt morzsákat és a parmezánt vagy trappista sajtot, kinek, mi a kedvence. Szépen ráolvad. Végül mehet rá a maradék zöld- és lilahagymakarika, hogy legyen valami ropogós is az ételben. Utóbbi sózva és pár csepp ecettel megbolondítva, hogy ne legyen túl vad az íze.

Köszönöm, drága Bori néni!

 Hugi saját adag zöldhagymájából és petrezselyemzöldjéből pedig isteni póréhagyma mártást készített.;)